Élek...vagy valami olyasmi...

Az van, hogy valahogy mindig elfelejtek írni. Egyrészt a kutya sem olvas, másrészt még én sem. ...ez a második kicsit fontosabb..pedig annyiszor elhatározom, hogy rendesen, rendszeresen fogok írni, mert gyatra mód kezdem érzékelni, hogy az öregedés útjára tévedtem...és ugyan vannak még illúzióim..de lassan nem lát, nem emlékszik, nem hall státuszú leszek. Végül is..nincs ezzel baj! 😂
..amilyen családdal rendelkezem!? az öregedés előnyös a számomra!😂
Vegyük a jó oldalát:
-nem mindig hallom amit a körülöttem élők motyognak
-nem  (de!!!) látom a kutyák által behurcolt napi 42 köbméternyi homokot-sarat-gyim és gyomot.
-nem látom (vagy próbálom nem én észre venni elsőnek) a frissen mosott ágyneműre/ágytakaróra/kanapé huzatra vagy csak a frissen takarított padlóra ízlésesen elhelyezett kutyahányást. (Ja, azt említettem, hogy 4 kutyánk lett valami tévedés folytán? Meg egy gyerekünk, a gyerek nem tévedés folytán...de ez máááásik történet lesz! Meg hosszú is!)
-nem nagyon emlékszem az ex izékére...hogy hívják az olyat? ... férj... bár mostanában per gyökér vagy nyomorúúúlt néven említődik. De minek? Ebben az a jó, hogy rosszra sem és a jóra sem (biztos olyan is volt 30 év alatt...na!) meg lassan már rá sem!
Tagadhatatlanul előnyös és szeretem is az öregedést! Van jó oldala (erről is kéne írni vagy ide vagy a másikba...mert tényleg elfelejtődik.Ami nem baj...csak jobb lenne emlékezni, hogy róla/vele kapcsolatban jóra ne számítson senki)
Naaa, de nem is erről akartam írni! Megint vágányt tévesztettem.
Igazából nézegettem fényképeket, mert a gugli barátom szólt, hogy vannak emlékeim...és tényleg! 😀
...és akkor olyan jól rácsodálkoztam, hogy jééé, erről meg fejembe jutott hogy blog is van, és az is jééé....
Szóval...
Kedves Blogom!
Megígérem
...ja! Nem ígérek én semmit! ...de azért majd próbálkozom ezzel a blogvezetési szokásfelvétellel. Tényleg jó lenne (akár öregedésre való tekintettel ) írni kicsit rendszeresebben, bár, én mindig azt mondom, hogy az évi egy is lehet rendszeres...
Meg amúgy is! 3-4 év eltelte után az élet kezd visszatérni a "rendes" kerékvágatába és kezdem magam újra a vándorcirkusz porondmesterének és/vagy bolondokháza főigazgatójának és/vagy a legvidámabb barakk lakójának érezni magam (opcionálisan választható titulus, de egy gyógypedagógusi diploma már alanyi jogon járna nekem). Annyi minden történés van, pont ugyan ennyit nem írok le, aztán pont ugyan ennyit kezdek elfelejteni vagy évek múltán rácsodálkozni, ha mégis eszembe jut valami jóság. Amúgy, ez is tök érdekes. Mostanában a jóságok jutnak eszembe. Tudatosan? Nem hiszem, hogy csak ezért. Egyszerűen a sz@r dolgokon (mert kétség ne legyen! Azokat is tudnám sorolni. Hetekig! ) nagyon gyorsan igyekszem túl lépni és lesikálni a "talpamról" hogy ne "sz@rozzak" össze mindent tovább lépve! Asszeeem, fejlődő képes vagyok.

...és 38 nap múlva karácsony! 😱
...és 1millió terv van a fejemben... és ez némileg frusztrál, mert időm meg valahogy egyre kevesebb...

---és kéne ide valami fénykép is...
Pl. a tegnapi..amikor a Háziistenkirálycsászár (egyeseknek szimplán ANYÁM!) az én 39-40-es szürke-rózsaszín, pomponos farkú mamuszkámban flangál a 46-os lábán. Az egy pont ide illő kép lenne. Jól szemléltetné az életünket!

Új munkahely

...mert ma már hivatalosan is van nekem olyanom!
(nem, nem érdeklődik fekvésről, törött lábról!!!! Egyszerűen UNOM már!!!! )
Dolgozok, aztán jól van! ...ha már menni nem tudok!
Van saját sofőröm is! Ezek nem hagynak vezetni! Hoznak-visznek! (pedig a múltkor jól meglógtam már...és simán levezetem azt az 5 percet ami a munkahelyemig szükséges az autóval való eljutáshoz!)
Van saját irodám, ami csak az enyém. Én vagyok benne...és senki nem jár át rajtam keresztül! Aki jön, az hozzám jön! Van naaaaagy íróasztalom, L alakú (ergo:még egy mappát is ki tudok nyitni...sőőőt...2 mappát is!...és még akkor is van helyem dolgozni!!! ), légkondim, ablakom amin bejön a fény! Ilyen extrák... nem úgy mint Waldorfiában...
Szóval már megint nem tart el senki. :-D ...pedig de jó is lenne! :-D De komolyan!
....ugyan itt trilliárdos pasit keresek férjhezmenés céljából. Jelige: a Háziistenkirálycsászárt megtarthatom????)

Izéke

Kaptam ma meseszép, könnyített izékét a lábamra.
Jaaa, természetesen nincs rá állás, meg egyébb ilyen úri huncuttságok, hogy majd leteszem osszt járok rajta! Neeeem! Mankóval szerencsétlenkedem, vagy ugrálok egy lábon.

De ez legalább nem qrvanehéz mint a gipsz meg a műanyag láb. ...és egy másodperc alatt tudom letépni, ha éppen bele van dagadva a lábikóm és őrülök megfelé éjjel a fájástól. :-D Tagadhatatlanul előnyös. 

...és akkor folytatjuk a nagyon kreatív programot még további 2-3-4 hétig. :-/  Miért is gondoltam azt, hogy majd kapok valamit amivel lehet játni?!

JA! Kaptam ma fagyit! Jutalmul, mert jól viselkedtem a doktorbácsinál! 

Azt meséltem, hogy hogy néz ki egy-egy kontrollon való megjelenés? :-D

Tolókocsiba vagyok ültetve, mert az a biztos! 

Majd életem jobbik bal fele izzéééé akarom mondani a Háziistenkirálycsászár feltol az emeletre a rámpán, folyosón. 

Az ügye megvan, hogy a pasi nem százas???? 

Na....akkor el lehet képzelni! 

Nyikorgó gumik, rendőrkanyar, lobog a hajam a szélben, mert ez az eszement futólépésben tologat. Tiszta szerencse, hogy a kanyarban a néni ügyesen elugrott! ...ha kicsit kevésbé fürge simán az ölembe ül és visszük őt is! :-) 

JA...az dokihoz általában úgy érkezünk be a szobába, hogy a jóember majdnem lekoccolja a törött lábammal az ajtófélfát....aztán megborít kicsit a küszöbön. :-D

Visszafelé sem szoktunk lassabban haladni. :-D ...és szerintem minden alkalommal reménykedik a röntgenben...mert ahhoz megint le kell menni a földszintre, majd vissza... 

(Nehogy elhiggyétek ám, hogy mindketten élvezzük ezt a tolókocsis rallyt!!! DEHOOOGYIIIIS! ...csak a közönséget szórakoztatjuk. ...meg különben is! 40 khmmm felett az ember már KOMOLY!!! Neeem csinál ilyeneket! Nem várja ám a kontrollt! )

Itthon lét

Amit akár élvezhetnék is, de nem nagyon sikerül.

Ma van 3 hete, hogy járásképtelen vagyok (a munkanélküliséget most hagyjuk! Amiatt tényleg nem aggódok...amennyi interjút lemondtam... már rég dolgozhatnék, ha nem pihengélnék inkább)

....és ha minden jól megy akkor máááár csssssaaaaak 5 mondom ÖT hét fekvőgipsz van hátra. 

Remek....az még 5 hét hasba szurkálást is jelent. Ami nem lenne nagy gond, (nagy gyakorlatom van a hasba szúrkálásban, gyakorolhattam a 4 próbálkozás alatt :-/ ) feltéve ha az az elcseszett injekciós tű alkalmas lenne a szúrásra. De nem az. Gyakorlatilag lehetetlen küldetés beszúrni a hasfal bőrébe. Tiszta lila folt vagyok, van hogy 3x-4x szurkálok mire sikerül beadni. Nem mondanám, hogy szórakoztató. Nem teljesen értem minek is ez a vér hígító.... főleg ennyi ideig, de most ez a protokoll.

Azért ebben a lábtörésben is hozom a formám! 

Hogy a bánatban lehet ÍGY eltörni? 

Más bezzeg egy komplikált törés és műtét után sem fexik ennyit! Én meg annyira balfék vagyok, hogy megbotlom a lépcsőn, még csak el sem esek rendesen!!! és kapásból, jó esetben, 8 hét fekvőgipsz. Most komolyan?!?! Noooormááális-e vagyok? 

Mindenki megkérdezi, hogy hogy tört el? ...és látom, ahogy valami naaagy, véres, látványos történetet várnak. Már gondolkoztam rajta, hogy kitalálok valami ütős sztorit, mert ügye az igazság....na, az dög unalom... "áááá, semmi extra! Megbotlottam a lépcsőn felfelé menet."  Naaaaa, hát, nem nevetségesen száááánalmas? De! :-D 

Mennyivel jobban hangzana: 

-ejtőernyős ugrás után rosszul értem földet

-sziklát másztam és leestem egy bazi nagy szikláról.

-qvadozás/motorozás közben kiugrott elém egy vaddisznó, ráfékeztem, átestem a qvadon/motoron.

-gyakoroltam a kötéltáncot a magasban...de nem sikerült.

-véletlenül rálépett a lábamra egy sárkány

-vágtattam az unikornisommal, de rosszul vettünk egy akadályt és leestem a hátáról

...vagy mittudooomééén, akármi! 

Ja.... bónuszként azzal riogatnak a szeretteim, hogy :

-meg kell drótozni, ha nem forr össze

-rosszul fog összeforrni, el kell törni újra és még 8 hét gipsz

-úgysem fogsz tudni járni, újra meg kell majd tanulni. (Ebben lehet valami, mert kb. a felére csoffadt 3 hét alatt a lábam. Most szép karcsú. Mondjuk az izom nyomtalanul tűnt el...)

Mondjuk...azt nem értem mitől forrna rosszul össze? A 3 hét alatt csak 2x csúsztam meg a fürdőszobában és csattantam a béna lábamra... úgyhogy teljesen jó.... amúgy meg egyáltalán nem lépek rá. A drótozás újra eltöréssel kapcsolatban meg nem is írom le, hogy mit gondolok, mert biztos, hogy NEM!!! 

Lassan, ha lekerül ez a waczak a lábamról akkor is féllábon fogok ugrándozni. :-/ Kb, úgy nézek ki, mint egy futóbolond, akin nyárra is rajta maradt a sícipő, vagy mint Tony Stark, amikor rajta marad a bádog. :-) 

Munkanélküliek sanyarú sorsa :-)

Sűrű egy hét áll mögöttem. :-)
Hétfőtől hivatalosan is munkanélküli lettem. :-)
...és minden egyes nappal csak erősödik bennem az érzés, hogy jól tettem, hogy felmondtam. Ideje volt már! Tényleg nem lehetett ezt a végtelenségig csinálni. Illetve lehetett volna..... de minek? Még csak azt se mondhatom, hogy a rengeteg munka, felelősség, idegeskedés meg lett volna fizetve.
Persze nem bírok nyugton ülni itthon htb-ként. Nekem muszáj volt már pénteken elkezdeni az álláskeresést, jelentkezést. Nehogy már rá legyek szorulva bárkire is, nehogy máááá eltartsanak! :-D
Kedden hívtak egy cégtől (ez közel lenne, új 3fős iroda, májusban nyitnak) csináltak egy telefonos állásinterjut. Ez volt az első kör...elvileg tovább jutottam. Bár, nem teljesen értettem a nő idióta kérdéseit (excell? outlook?? b+, ezek el se olvassák az önéletrajzot) meglepődött amikor mondtam, hogy napi szinten használom a számítógépet (szóval láttam már olyat, aki ismer olyat, aki tud valamit kezdeni az excellel, outlook-al, internettel, webes felületekkel). Milyen lehet az átlagos pályázó, ha ezeken meglepődött????
Csütörtökön kellett volna mennem a Regionális W. gimibe megbeszélésre... jó lett volna ha besegítek egy kicsit, egyenlőre max. 2-3 hónapot Daniéknak valamiféle projekt menedzserként (jelentsen ez akármit is! ) Na, én enyhén kételkedtem magamban...de Dani meggyőzött, hogy (ez is) menni fog! Gábor szerint meg Dani nem hülye, úgyse engedne el 2-3 hónap múlva, amikor már sinen van a projekt...
Pénteken mente volna műkörmöshöz, mert hát naaaa.... :-D
Hétfőre leszerveztem 2 állásinterjút.
Szerdán meg gondoltam hasznosan töltöm a napom, kitakartok, rendet rakok...ez ment is vagy délelőtt 10-ig, amikor is fel akartam hozni a porszívót az emeletre. Természetesen a szokott helyen, az alsó lépcsőkanyarban megbotlottam. :-) De nem ám akár hogy! Ügyesen. A magam alá tekeredett lábfejemre még rá is estem porszívóstól, csak hogy jóóó legyen! Jó lett. :-D Összekaparta magam, felhoztam a porszívót aztán a hálószobában sírva fakadtam. :-) Picit asszem fájt a lábam. :-) Naaa, akkor nem takarítok, lepihengéltem kicsit, mert eléggé lelohadt a munkakedvem (meg amúgy sem nagyon tudtam ráállni a lábamra).
Röpke 2 órát pihengettem (jóóó, közben próbáltam akciózni ezt-azt, de nem nagyon sikerült).
Ágnes megjött egy körül..akkor megebédeltünk, aztán némi kupaktanács után eldöntöttük, hogy ugyan semmi bajom, de csak el kellene menni a sürgősségire... biztos kiröhögnek, hogy zúzódás és borogassam. de úgyis rég jártunk már arra meg milyen jó anya-lánya program. :-) Én ugyan mondtam, hogy inkább nézzük meg Vácon az új sütizőt/kvzót...szerintem az jobb program, mint 4 -5 órát ülni az SFO-n... :-/
Maradt az SFO. Kicsit több mint röpke 4 órácskát töltöttünk el ott, közben próbáltunk idióta telefonos társasjátékokat játszani. :-)  Igaz, az első másfél órában semmi nem történt, orvost mutatóban sem láttunk. Aztán kaptam beutalót röntgenre. Enyhe túlzással felszaladtam az emeletre. :-/ Első nekifutásra megröntgenezték a bokámat 2x (miközben a lábfejemet szorítgatva igazgatták a lábam, nem volt finom) de hiába mondtam, hogy az nem lesz annyira praktikus, mert a bokám tök jól van, nem nagyon hitte el a néni. De szavam nem lehet, rendes volt a nő... még mielőtt az ajtóig értem volna, már szólt is, hogy vonszoljam vissza magam, mert a lábfejemet kell megröntgenezni (telefonon megkérdezte a dokit, a papírra persze boka volt írva 2 oldali röntgenre a lábfej helyett).  Lefelé menet a lépcsőn szépen egy lábon leugráltam. Újra várakoztunk röpke órácskát. Ekkor már némileg fájdogált a lábam, akkor is ha éppen nem álltam rajta.
Naaa, mindegy.... nem is ez a lényeg. :-)
Sikerült 2 helyen eltördelni a lábfejem. Jutalmul kaptam meseszépnek nem mondható, de legalább qrva nehéz fekvőgipszet. ( a gipszelő fiú nagyon jó fej volt, végig röhögtük a gipszelést :-D Szerintem ritkán találkozik ilyen bolondokkal mint mi, bár ő sem volt 100%-as! A végén majdnem a kociig kitolt, mert nem mert Ágnesra bízni a lejtőn...mondjuk...a 45 kilójával nem is tudom, hogy tudta volna megtartani a tolószéket... :-D)
Csütörtökön lemondtam az állásinterjúkat, műkörmöst.
Most meg napok óta "tanulom", hogy nem kell mindent egyedül, csak nekem megoldani/megcsinálni. "Tanulom" a kiszolgáltatottságot, elfogadást, kérést, pihenést, rászorultságot másokra. Egyenlőre nem nagyon vagyok jó tanuló. :-) Remekül tudok egy lábon ugrálva közlekedni... mondjuk....az ugráláson kívül nem nagyon tudok mást. :-D Viszont ez baromi fárasztó. :-/ De nézzük a jó oldalát! Izmosodik a bal lábam és a fenekem. :-) Tiszta izomláz.
Szóval tök jól vagyok!
...bár nem teljesen így terveztem a következő heteket...
...de ha valaki nem ért a jelekből (szép szóból) akkor az meg is érdemli...
Állás meg csak lesz majd valami előbb-utóbb.
Úgy tűnik most a "tanulás" és a pihenés korához értem el az életben. :-)
Mondjuk... lehetne egyértelmű célzásokat tennie az univerzumnak, amiket könnyen megértek... nem kell rögtön eltörni a lábam! Hát, milyen drasztikus megoldás ez!?!?! :-)
Tudooom, hülye vagyok! De inkább ebben hiszek, mint abba, hogy a volt "kollégák" elátkoztak. :-D
Annyira nincsenek öntudatuknál, hogy ezt ki tudnák vitelezni, ehhez nagyon "kezdők" még az élet körforgásában! ;-) Nekem meg (lássuk be, bátran!) van mit tanulni ezen a területen. Mondhatnám, hogy nem értem miért így és miért most, meg miért kellett ehhez eltördelni a lábam, de nem mondom, mert persze értem én (még ha sokáig nem is akartam felfogni dolgokat). Tanulok. Fejlődök (remélem). Pihenek.
Minden jó úgy ahogy van! :-)
Amúgy meg tényleg! Csütörtökön Ágnes "ápolt", kaptam virágot, fagyit (Rékától). Teljesen gondom van viselve! :-)
Persze Gábor is "körbe ugrál", tenyerén hordoz. :-) Minden ide van készítve, napjában 2000x meg van kérdezve kérek-e valamit, szeretné-e valamit? ..és kb. ugyan ennyiszer felajánlja, hogy kivisz ide-oda-bárhova a karjaiban. :-D Na, az szééép lenne! A 2. lépésnél ejtene el, vagy verné be a fejem, lábam az ajtókeretekbe, mehetnék vissza az SFO-ra. :-D Ráadásul sérvet kapna, aztán még ápolhatnám! :-D
Ritka pillanatok egyike, amikor relatívan kényelmesen fexek, hű testőröm társaságában. Gyakorlatilag Döme max. pisilni megy el és már rohan is vissza...de még akkor próbál rávenni, hogy menjek le vele az udvarra. :-)

Azért az ágyban, kényelmesen elférni nagy kihívás! Ezek hárman legtöbbször csak hozzám érve tudnak jól aludni... és igen kevés ám az alvásigényük... 24 órából kb. 23 órát kell aludniuk ahhoz, hogy egészségesen kipihenjék magukat. :-) Nem is tudnám már elképzelni nélkülük a kényelmes fekvést, alvást. :-) 

Naaaa....akkor még van egy teljes napom...

....aztán hétfőtől hivatalosan is munkanélküli leszek! :-( :-)
Fura módon némileg csitult a pánik és átveszi lassan a helyét valami belső boldogság, belső jólét.
Nem, nem a pénteken és ma érkezett Waldorfiás hírektől ... jóóó...egy kicsit azoktól is! :-D A hírek is csak abban erősítenek meg, hogy jól döntöttem. Ritka nagy Orbánok vannak ott! ( az Orbán behelyettesítő Simicska véleményével, csak hát ugye egy budaiúúúrinőőőő nem vaddisznó! )
...és tök jót tettem a többiekkel, mert mindenkinek jó 50 ezerrel megemelték a fizetését miattam. :-D
Na, ez is valami, bár ez engem már nem érint....
Viszooont:
-két napja nem fáj a vállam, könyököm csuklóm, és nem akarnak estére kiszakadni a helyükről.
-két napja nem fáj a csípőm, térdem.
-nem mérem ugyan meg, de érzésre: nincs lázam és hőemelkedésem sem.
-nem vagyok olyan mint a 3 napos mosott sz@r, és kezd visszatérni az évek óta nem létező életkedvem (a kreativitásomat még várom, de remélem az is vissza talál hozzám!)
-a mai séta után nem fájt a derekam, térdem.
Mondjuk...ezektől még nem lesz pénzem semmire... de azért ez nem elhanyagolható jóság. :-D
Erről jut eszembe... tegnap a Deichmann-ban szembe jött velem "A Piros Tűsarkú" a méretemben és olyan volt mintha rája öntötték volna a "kis" 40-es pipellőt az amúgy apró lábikómra .... de nem vettem meg....meeer egy munkanélküli ne költsön feleslegesen. :-/
Mondjuk... A Piros Tűsarkú az egyáltalán nem számít bele a felesleges költés kategóriába!
....és mehetnék benne állást keresni is...
Meg amúúúúgy is!
Milyen szépségesenmeseszép!?!?!
Hát nem?
De!

ui: Szerintem csak meg kellene venni.... biztos, hogy nem véletlen, hogy most találtunk egymásra!

Szabadság?!

Beadtam ma a felmondásom. Hétfőtől munkanélküli vagyok. Ráadásul önszántamból.
Egészen délutánig jó ötletnek tűnt..azóta nem annyira.... némileg megrettentem ettől a "munkanélküliségtől" :-(  ...az elmúlt 30 évben nem voltam munkanélküli, nem tartott el senki 15 éves korom óta.... most meg Gábor jól bevásárolt velem. :-( Na, mostantól akkor hívhatom Uramésparancsolómnak, amíg élősködöm a nyakán.... vidám helyzet. :-(
Most kicsit megijedtem ettől az egésztől.
...és azért kicsit sajnálom is.... alapvetően tök jó munkahely lehetett volna ha nem ilyen alkalmatlanok a vezetők... és ha nincs a szarkeverés....a szembe mosolygás, hátulról meg a köpködés. :-/
De végül is ...tudom, hogy jó döntés volt.
6 évig hülyének néztek... 6 éve nem változott semmi.
Szóval jó döntés volt ez...csak most némileg elbizonytalanodtam... :-(
Hiányozni fog a fizetésem kiesése. Persze, tudom....megoldjuk az a remélhetőleg kis időt.:-(
Hiányozni fog BobellásRita és Szilvi is...meg pár tanár, óvónő....és persze, tudom....majd jönnek új emberek és az is milyen jó lesz!
Nem tehetek róla... kicsit autista lehetek...kell nekem az állandóság (úgy látszik még akkor is ha szar...)
Szóval momentán nem tudom mi lesz. :-)
Kicsit még sajnálgatom magam....aztán összeszedem magam és minden jó lesz!
Jó munkahely!
Jó kollégák!
Jó fizetés!
Megbecsülés!
Boldogság!

A mai nap margójára

Ölelés(ek) ✔️

Új munkahely ....őőőő izééé.... asszem ma elindul a B terv... (tudooom, halogatom már egy ideje...de alapvetően a munkámat nagyon szeretem, meg a kollégákat is (szűk, közvetlen kör...az a 2-3-4 ember...) ...de kutyából nem lesz szalonna... ennyi .....nem is tudom  mi lenne rájuk a helyes szó... Alkalmatlan? B@lfasz? Inkompetens? Kétszínű?  Hazug? Semmirekellő? Sz@rkeverő? 

...ööööö....vagy esetleg mindez egyben? embert (ráadásul vezető(? max. áramot...de azt is kétlem..)...szerintem ilyen amúgy nincs is! Ja, de Abszurdisztán.... itthon vagyunk! 

...szóval B terv!  :-) 

Tanfolyamra jelentkezés

Munkahely nézelődés....

Betegállomány... és akkor a 2 hét alvás is ✔️

Feles... na, azt továbbra sem szeretem. :-( :-) ...de ettem fagyit, csokit. Azt nem számolhatjuk bele? 

A mai nap margójára meg csak annyit írnék oda, hogy a munkahelyem jelenleg pont olyan mit országunk ( az utókornak, tegnap "választottunk" 2/3-os fidesz többség nyert, de nem politizálunk !...nagyon):
-alkalmatlan vezetés
-balfasz "ellenzék"
-az 1/3 a kétharmad (illetve az 1/4 az új 3/4 = egy ember (új, alkalmatlan, de legalább fiatal létére lusta mint egy vizibivaly) fontosabb 3 (régi, jól dolgozó stb..) embernél....mondoooom...Abszurdisztán!

....és, hogy legyen valami jó is a mai napban:
A nap fényességes pontjai:
Család.
Séta.
Fagyi.
Cuki "gyerekek", "cuki" pasi, és a diplomásleánygyermek. :-)
A nap mondatai:

D -Hallod! Idén 25 leszel! Végre jön az "Anyának igaza volt!" korszak! Tuuudoood...az az éves...hogy mit gondol a lánygyerek anyuról..
G- (Röhög, hangosan...nem enyhén gúnyosan...)
Á- IGAZAD van!
D- Na, ugye?!
Á- Nem neked mondtam! A másikanyámnak (aki röhögött!)!!!

...de még van remény! ...csak novemberben lesz negyedévszázados...

Ja, nálunk 2 anyja van a gyereknek! Én vagyok a "mostoha" és van a mááásik (akire egyre jobban hasonlít, bármennyire is lehetetlen a dolog)...és mivel ezt másoknak is előadja, így mostanában többen néztek leszbikusnak...ennél csak akkor néznek jobban amikor bemutatja a "másikanyám"-at aki csak enyhén szakállas de cserébe férfi...és legalább mindig én vagyok az, akit "ezek" ketten kiröhögnek, kifiguráznak...de ez egy mááásik történet lenne, ha megírnám. :-)

Ittend meg a nap képe (mivel ez az egy készült ma):

Na, közben facebookoltam kicsit pihenésként, itt a rengeteg írás közepette...

...és az jutott eszembe egy ilyen "jelöld be a legjobb/legidiótább barátodat (aki pont annyira hülye mint te vagy)" poszt kapcsán, hogy mennyire anti(k)szociális vagyok már!?!? 

Hát, 10-es skálán mennyire ciki már (meg szirupos, csöpögős, nyálas), hogy az összes ember aki eszembe jutott hirtelen mint legjobb (leghülyébb) barát az mind a szeretteim (jó! rokonaim!) köréből kerül ki? Gábor, Ágnes, Gergő :-) Ciki, nem ciki...én ezt szeretem. :-) Azt is, hogy közöttük én vagyok a NORMÁÁÁLIIIS! 

Most komolyan! Ha valahol én vagyok a normális... az elég gáááz! Nem??? De! :-D

....és csak remélem, hogy egyik sem olvassa már a blogot.. ;-) 

Amúgy meg van még pár barátom....nem sok....pár...nem számottevő számú...de cserében ők sem teljesen normálisak....most, hogy így elgondolkoztam rajtuk. :-D (és nem sorolnám fel őket, mert még sértődés lenne, ha valaki kimarad...) 

Azt hiszem kijelenthetem, az elmúlt 40...őőőő..izééé..év tapasztalata alapján:

a teljesen normális emberek baromira unalmasak! Vonzom a hülyéket. Jó s rossz értelemben is! 

Lehet, hogy a munkahelyemmel is "csak" annyi a baj, hogy "normális, átlagos, sznob" emberekkel vagyok körülvéve?? ....pedig ez Waldorfia... azt hinné az ember, hogy itt senki nem normális, pedig de! ...és milyen dögunalmasak?!  Tisztelet a kivételnek.... annak a maroknyinak! ;-) 

Naaaaaa, hát mire leírtam, hogy milyen egy ritka szar napom volt rá is jöttem, hogy tulajdonképpen ma is tündöklően, ragyogóan remek napom volt! :-D

...a 8 óra munkát leszámítva... de ha bele gondolok... az meg nem mindegy? Mit számít? Boldogtalan vagyok tőle? Fenéket! Max ideges, de az mulandó, itthon meg már habkönnyűvé válik az egsz, mert annyira súlytalan, nem központi...csak egy munkahely...cserélhető...minek veszem ennyire magamra? ...van nekem otthonom, ahova jó haza jönni, ahol jól kipuffogtam magam (és MEGHALLGAT!!), ahol szeretet és jóság van  és ami kisimítja a gyűrt idegeket maradéktalanul (vagy újra gyűri :-D).... és azt hiszem ez az, aminek igazán súlya van, ami igazán fontos. A többi csak jelentéktelen bolha köhögés. :-D ..ezt majd igyekszem észben tartani a következő időkben. 

Ápdéjt:

Csak mert eszembe jutott, hogy az is milyen jó volt ma, amikor néztük a csillagokat Ágnessel és hirtelen találtunk 4 göncöl szekeret! ...jóvanna! Hát azt megismerjük! ...mindet! Az összeset! Bárhova is nézünk az égen! ...és még túl is tudjuk licitálni egymást: "Nézd!Nézd! Nézd! Ott is van egy! " :-) 

...meg az is, ahogy a "másikanyja" szívinfraktust (by:anyós exanyós) kapott, mert a leánygyermek haza ért este, aztán nem jött be a házba, hanem az ablak alatt kísértett a sötétben (jó, nem is, mert telefonált, de azért rája hozta a frászt a Háziistenkirálycsászárra!) :-) 

Naaaa, hát vegyem már észre, hogy már-már cukorszirupos-rózsaszíntaknyosan jó nekem! 

...én meg itt rinyáltam délután, hogy milyen szar napom volt! MÁK ellenőrzés? Idióták? Szarkeverés? 20 táblázat? Idegbajos 8 óra munka? Heeee???? Amikor lehet göncöl szekeret is számlálni! Tele szájjal röhögni! Összebújni pasival-gyerekkel-kutyával! Sétálni a napsütésben! 

Maaargiiit!

Nooormáááális???? 

:-)

Majdnem teljesen elfelejtettem! :-)
Happy dancing van!
Kész a christmas bogeyman!
Ritkán van az, hogy a végeredmény is szerelem.
Na, ez most olyan! :-)

Az igazi színe valahol a két kép között van. Lehetetlen normálisan fotózni. Kb. ahány kép annyi szín. 

...már csak egy jó keretet kell választani hozzá.

...és továbbra is kellen egy szééép naaaagy fal, amire ki tudnám rakni a gyűjteményt. :-/

MUK

Oooolyan szépen megírtam ezt a bejegyzést.... hosszú is lett, szép is és még fotó is volt.
...de hova lett a szöveg és a fotó???
A blogspot rejtelmei. :-/
Viszont nincs kedvem újra írni az egészet! :-/
Távirati stílben:
Új hímzés!
Naná, hogy a kedvenc J.B. Monge!
Naponta fotózom a haladást.
Jó az nekem, kell az nekem!
Nimue továbbra is szebb/jobb mint Lena, de ez van! Ezt köll szeretni.
Jó lesz!
Sose lesz kész.
Christmas Bogeyman, régi szerelem..... a 7. napon kb:

Kellene

...valamit kötni
...vagy hímezi
...vagy horgolni (mondjuk azt nem ártana rendesen megtanulni se!)
...vagy végre bútort festeni
...vagy írni/festeni/rajzolni tanulni
Milyen meglepő van kötő/horgoló fonalam, hímzés mintám, anyagom, festendő bútorom, tollam+papírom.
...meg van 100 elkezdett egyéb dolgom is!
Akkor most mit is kellene csinálni??? ...amíg még téli szünet keretében lógatom a lábam.

Jó, akkor kimászok az ágyból és kitakarítom a házat. :-/ Krejatívan!

Hello 2018 !

Minden év elején rájövök, hogy kellene valami elmúlt év összegző, új év tervező blog vagy valami....
A vagy valamit szépen ki is szoktam nyomtatni... aztán persze nem töltöm ki. :-) Ezt évek óta eljátszom.
Azért vannak terveim az új évre is!
...de minek stresszeljem magam összegzéssel, tervekkel?
Majd meglátjuk mi sikerül.... és ami sikerül(t), na AZ pont úgy volt tervezve!:-)
Ami nem sikerül(t), azt meg nem is igazán terveztem!
Lassan tökélyre fejlesztem az "elengedés művészetét" ...vagy csak simán raklappal szedem a leszarom tablettát...  de az is előfordulhat, hogy jó ez ami van, és így kell mindennek lenni egyszerűen mert (többé-kevésbé ugyan) jóság van. De ezt úgysem ismerném el! :-)
Ittend van mellettem a Zember, Ágnes, 3 kutyagyerek.... van munkám (öööö....+? -?) ....van tető a fejem felett (amíg le nem bontjuk azt is!) Hát, mi kellene még???? (tudnám azééé sorolni, de nem teszem, mert ez egy rózsaszín és erősen pozitív bejegyzés, csak mondooom!!!)

Mit adott az ó év?
Hmmmmm.... nem is tudom. Illetve tudom, csak nehéz megfogalmazni. Bizonyosságot.

Mit várok az új évtől?
Semmi extrát!
Ne nagyon vegyen el semmit a mostból és ha ennyi marad, már az sem lesz rossz.... örülünk annak ami van és nem a nincs-re koncentrálunk! (ettől ugyan még hiány és űr.... de lépjünk ezen is túl, amennyire lehet... úgysem tehetünk mást a veszteségekkel.)

Szóóóvaaal:
jó sokszor írtam most ide újévi jókívánságot....jó sokszor ki is töröltem. Nézegettem a netet... egyik rosszabb mint a másik.... viszont van egy kedvenc áldásom, amit még Waldorfiából hozott Ágnes (ezzel köszöntek el a tanítás végén deVirágnénitől és egymástól). Én most ezzel az ősi, ír áldással kívánok mindazösszesegyetlen olvasómnak és magunknak boldog új évet:

„Legyen előtted mindig út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen földjeidre,

A nap melegen süsse arcodat,

S míg újra találkozunk,

Hordozzon Téged tenyerén az Isten.”