2016. június 21., kedd

Életjel szerű összefoglaló

Valahogy nem megy nekem az írás ebben az "új életben". :-)
Kicsit mintha elveszett volna a sosem volt "írástudás". Jóóóó, ha a tudás nem is, de a kényszer az igen. Valahogy nem fontos, hogy írjak. ...és nem is nagyon van aki olvasná. :-D
Illetve nem is teljesen igaz.
Időnként hiányzik a blog. Az írás és a képek.
Szóóóóvaaaal....lehet, hogy vissza kellene szoknom ide.... mondjuk...sok írnivaló nincsen.
Olyan lassúcskán, hömpölygősen folyik az élet. Nyugalomban. Nem minden pillanatban felhőtlenül boldogan, de többé-kevésbé egyensúlyban. És ez elég jó. Asszem. :-)
A házon nincs nagy változás. Apránként haladgatunk dolgokkal. Az alsó szint most is kb. üres. :-)
...de legalább van idő mindent jóóóól átgondolni. ;-)
...és azt hiszem az egész kapcsolatunk ilyen...lassan haladós, jól átgondolós. :-)
...de azért jöhetne már az a gyökeres változás végre, amin november óta munkálkodunk!
Na, szóval életjel!
Élünk ám még!
Tök jól vagyunk!
Pötty teljesen jól beilleszkedett a családba. Továbbra is mindentől képes rettegni, de fél év után képes kimutatni a szeretetét és a ragaszkodást. Szerintem egy ilyen hányatott sorsú kutyától ez már igen szép teljesítmény. Az ül, marad, fekszik parancsok (és az összes többi ami kutyáknál elvárás lenne/lehetne) továbbra sem igazán hatják meg. :-) Pórázon első pillanattól szépen sétál, erdményként fel tudjuk mutatni, hogy már régóta el merjük engedni és hívásra rohan vissza hozzánk. A séták hosszához is kezd hozzá edződni, bár amikor nyíl egyenesen előre kezd csak haladni.... na, akkor tudjuk, hogy tele a tűsarkuja és már csak az otthon, édes otthon (és a vacsora) lebeg szemei előtt és csak ez viszi előre. :-)
...és decemberben még nem gondoltam volna, de megszerettük ezt a kis idétlen, szerencsementes kutyácskát. :-) Annyi benne az akarás, a jóindulat, hogy nem lehet nem szeretni. (pedig erős kétségekkel indult a kapcsolatunk)
Döme továbbra is egy angyal, kutya formában. :-)
A HáziIstenKirályCsászár is megvan. Talpig férfi. (az összes hibájával együtt, természetesen! ;-) )
Én?
...hát, én meg csak én vagyok! Továbbra is! Semmi változás.
Nem lettem sem kedvesebb, sem aranyosabb, sem soványabb. :-/ :-D




D.