Az van, hogy valahogy mindig elfelejtek írni. Egyrészt a kutya sem olvas, másrészt még én sem. ...ez a második kicsit fontosabb..pedig annyiszor elhatározom, hogy rendesen, rendszeresen fogok írni, mert gyatra mód kezdem érzékelni, hogy az öregedés útjára tévedtem...és ugyan vannak még illúzióim..de lassan nem lát, nem emlékszik, nem hall státuszú leszek. Végül is..nincs ezzel baj! 😂
..amilyen családdal rendelkezem!? az öregedés előnyös a számomra!😂
Vegyük a jó oldalát:
-nem mindig hallom amit a körülöttem élők motyognak
-nem (de!!!) látom a kutyák által behurcolt napi 42 köbméternyi homokot-sarat-gyim és gyomot.
-nem látom (vagy próbálom nem én észre venni elsőnek) a frissen mosott ágyneműre/ágytakaróra/kanapé huzatra vagy csak a frissen takarított padlóra ízlésesen elhelyezett kutyahányást. (Ja, azt említettem, hogy 4 kutyánk lett valami tévedés folytán? Meg egy gyerekünk, a gyerek nem tévedés folytán...de ez máááásik történet lesz! Meg hosszú is!)
-nem nagyon emlékszem az ex izékére...hogy hívják az olyat? ... férj... bár mostanában per gyökér vagy nyomorúúúlt néven említődik. De minek? Ebben az a jó, hogy rosszra sem és a jóra sem (biztos olyan is volt 30 év alatt...na!) meg lassan már rá sem!
Tagadhatatlanul előnyös és szeretem is az öregedést! Van jó oldala (erről is kéne írni vagy ide vagy a másikba...mert tényleg elfelejtődik.Ami nem baj...csak jobb lenne emlékezni, hogy róla/vele kapcsolatban jóra ne számítson senki)
Naaa, de nem is erről akartam írni! Megint vágányt tévesztettem.
Igazából nézegettem fényképeket, mert a gugli barátom szólt, hogy vannak emlékeim...és tényleg! 😀
...és akkor olyan jól rácsodálkoztam, hogy jééé, erről meg fejembe jutott hogy blog is van, és az is jééé....
Szóval...
Kedves Blogom!
Megígérem
...ja! Nem ígérek én semmit! ...de azért majd próbálkozom ezzel a blogvezetési szokásfelvétellel. Tényleg jó lenne (akár öregedésre való tekintettel ) írni kicsit rendszeresebben, bár, én mindig azt mondom, hogy az évi egy is lehet rendszeres...
Meg amúgy is! 3-4 év eltelte után az élet kezd visszatérni a "rendes" kerékvágatába és kezdem magam újra a vándorcirkusz porondmesterének és/vagy bolondokháza főigazgatójának és/vagy a legvidámabb barakk lakójának érezni magam (opcionálisan választható titulus, de egy gyógypedagógusi diploma már alanyi jogon járna nekem). Annyi minden történés van, pont ugyan ennyit nem írok le, aztán pont ugyan ennyit kezdek elfelejteni vagy évek múltán rácsodálkozni, ha mégis eszembe jut valami jóság. Amúgy, ez is tök érdekes. Mostanában a jóságok jutnak eszembe. Tudatosan? Nem hiszem, hogy csak ezért. Egyszerűen a sz@r dolgokon (mert kétség ne legyen! Azokat is tudnám sorolni. Hetekig! ) nagyon gyorsan igyekszem túl lépni és lesikálni a "talpamról" hogy ne "sz@rozzak" össze mindent tovább lépve! Asszeeem, fejlődő képes vagyok.
...és 38 nap múlva karácsony! 😱
...és 1millió terv van a fejemben... és ez némileg frusztrál, mert időm meg valahogy egyre kevesebb...
---és kéne ide valami fénykép is...
Pl. a tegnapi..amikor a Háziistenkirálycsászár (egyeseknek szimplán ANYÁM!) az én 39-40-es szürke-rózsaszín, pomponos farkú mamuszkámban flangál a 46-os lábán. Az egy pont ide illő kép lenne. Jól szemléltetné az életünket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése