Sűrű egy hét áll mögöttem. :-)
Hétfőtől hivatalosan is munkanélküli lettem. :-)
...és minden egyes nappal csak erősödik bennem az érzés, hogy jól tettem, hogy felmondtam. Ideje volt már! Tényleg nem lehetett ezt a végtelenségig csinálni. Illetve lehetett volna..... de minek? Még csak azt se mondhatom, hogy a rengeteg munka, felelősség, idegeskedés meg lett volna fizetve.
Persze nem bírok nyugton ülni itthon htb-ként. Nekem muszáj volt már pénteken elkezdeni az álláskeresést, jelentkezést. Nehogy már rá legyek szorulva bárkire is, nehogy máááá eltartsanak! :-D
Kedden hívtak egy cégtől (ez közel lenne, új 3fős iroda, májusban nyitnak) csináltak egy telefonos állásinterjut. Ez volt az első kör...elvileg tovább jutottam. Bár, nem teljesen értettem a nő idióta kérdéseit (excell? outlook?? b+, ezek el se olvassák az önéletrajzot) meglepődött amikor mondtam, hogy napi szinten használom a számítógépet (szóval láttam már olyat, aki ismer olyat, aki tud valamit kezdeni az excellel, outlook-al, internettel, webes felületekkel). Milyen lehet az átlagos pályázó, ha ezeken meglepődött????
Csütörtökön kellett volna mennem a Regionális W. gimibe megbeszélésre... jó lett volna ha besegítek egy kicsit, egyenlőre max. 2-3 hónapot Daniéknak valamiféle projekt menedzserként (jelentsen ez akármit is! ) Na, én enyhén kételkedtem magamban...de Dani meggyőzött, hogy (ez is) menni fog! Gábor szerint meg Dani nem hülye, úgyse engedne el 2-3 hónap múlva, amikor már sinen van a projekt...
Pénteken mente volna műkörmöshöz, mert hát naaaa.... :-D
Hétfőre leszerveztem 2 állásinterjút.
Szerdán meg gondoltam hasznosan töltöm a napom, kitakartok, rendet rakok...ez ment is vagy délelőtt 10-ig, amikor is fel akartam hozni a porszívót az emeletre. Természetesen a szokott helyen, az alsó lépcsőkanyarban megbotlottam. :-) De nem ám akár hogy! Ügyesen. A magam alá tekeredett lábfejemre még rá is estem porszívóstól, csak hogy jóóó legyen! Jó lett. :-D Összekaparta magam, felhoztam a porszívót aztán a hálószobában sírva fakadtam. :-) Picit asszem fájt a lábam. :-) Naaa, akkor nem takarítok, lepihengéltem kicsit, mert eléggé lelohadt a munkakedvem (meg amúgy sem nagyon tudtam ráállni a lábamra).
Röpke 2 órát pihengettem (jóóó, közben próbáltam akciózni ezt-azt, de nem nagyon sikerült).
Ágnes megjött egy körül..akkor megebédeltünk, aztán némi kupaktanács után eldöntöttük, hogy ugyan semmi bajom, de csak el kellene menni a sürgősségire... biztos kiröhögnek, hogy zúzódás és borogassam. de úgyis rég jártunk már arra meg milyen jó anya-lánya program. :-) Én ugyan mondtam, hogy inkább nézzük meg Vácon az új sütizőt/kvzót...szerintem az jobb program, mint 4 -5 órát ülni az SFO-n... :-/
Maradt az SFO. Kicsit több mint röpke 4 órácskát töltöttünk el ott, közben próbáltunk idióta telefonos társasjátékokat játszani. :-) Igaz, az első másfél órában semmi nem történt, orvost mutatóban sem láttunk. Aztán kaptam beutalót röntgenre. Enyhe túlzással felszaladtam az emeletre. :-/ Első nekifutásra megröntgenezték a bokámat 2x (miközben a lábfejemet szorítgatva igazgatták a lábam, nem volt finom) de hiába mondtam, hogy az nem lesz annyira praktikus, mert a bokám tök jól van, nem nagyon hitte el a néni. De szavam nem lehet, rendes volt a nő... még mielőtt az ajtóig értem volna, már szólt is, hogy vonszoljam vissza magam, mert a lábfejemet kell megröntgenezni (telefonon megkérdezte a dokit, a papírra persze boka volt írva 2 oldali röntgenre a lábfej helyett). Lefelé menet a lépcsőn szépen egy lábon leugráltam. Újra várakoztunk röpke órácskát. Ekkor már némileg fájdogált a lábam, akkor is ha éppen nem álltam rajta.
Naaa, mindegy.... nem is ez a lényeg. :-)
Sikerült 2 helyen eltördelni a lábfejem. Jutalmul kaptam meseszépnek nem mondható, de legalább qrva nehéz fekvőgipszet. ( a gipszelő fiú nagyon jó fej volt, végig röhögtük a gipszelést :-D Szerintem ritkán találkozik ilyen bolondokkal mint mi, bár ő sem volt 100%-as! A végén majdnem a kociig kitolt, mert nem mert Ágnesra bízni a lejtőn...mondjuk...a 45 kilójával nem is tudom, hogy tudta volna megtartani a tolószéket... :-D)
Csütörtökön lemondtam az állásinterjúkat, műkörmöst.
Most meg napok óta "tanulom", hogy nem kell mindent egyedül, csak nekem megoldani/megcsinálni. "Tanulom" a kiszolgáltatottságot, elfogadást, kérést, pihenést, rászorultságot másokra. Egyenlőre nem nagyon vagyok jó tanuló. :-) Remekül tudok egy lábon ugrálva közlekedni... mondjuk....az ugráláson kívül nem nagyon tudok mást. :-D Viszont ez baromi fárasztó. :-/ De nézzük a jó oldalát! Izmosodik a bal lábam és a fenekem. :-) Tiszta izomláz.
Szóval tök jól vagyok!
...bár nem teljesen így terveztem a következő heteket...
...de ha valaki nem ért a jelekből (szép szóból) akkor az meg is érdemli...
Állás meg csak lesz majd valami előbb-utóbb.
Úgy tűnik most a "tanulás" és a pihenés korához értem el az életben. :-)
Mondjuk... lehetne egyértelmű célzásokat tennie az univerzumnak, amiket könnyen megértek... nem kell rögtön eltörni a lábam! Hát, milyen drasztikus megoldás ez!?!?! :-)
Tudooom, hülye vagyok! De inkább ebben hiszek, mint abba, hogy a volt "kollégák" elátkoztak. :-D
Annyira nincsenek öntudatuknál, hogy ezt ki tudnák vitelezni, ehhez nagyon "kezdők" még az élet körforgásában! ;-) Nekem meg (lássuk be, bátran!) van mit tanulni ezen a területen. Mondhatnám, hogy nem értem miért így és miért most, meg miért kellett ehhez eltördelni a lábam, de nem mondom, mert persze értem én (még ha sokáig nem is akartam felfogni dolgokat). Tanulok. Fejlődök (remélem). Pihenek.
Minden jó úgy ahogy van! :-)
Amúgy meg tényleg! Csütörtökön Ágnes "ápolt", kaptam virágot, fagyit (Rékától). Teljesen gondom van viselve! :-)
Persze Gábor is "körbe ugrál", tenyerén hordoz. :-) Minden ide van készítve, napjában 2000x meg van kérdezve kérek-e valamit, szeretné-e valamit? ..és kb. ugyan ennyiszer felajánlja, hogy kivisz ide-oda-bárhova a karjaiban. :-D Na, az szééép lenne! A 2. lépésnél ejtene el, vagy verné be a fejem, lábam az ajtókeretekbe, mehetnék vissza az SFO-ra. :-D Ráadásul sérvet kapna, aztán még ápolhatnám! :-D
Ritka pillanatok egyike, amikor relatívan kényelmesen fexek, hű testőröm társaságában. Gyakorlatilag Döme max. pisilni megy el és már rohan is vissza...de még akkor próbál rávenni, hogy menjek le vele az udvarra. :-)
Hétfőtől hivatalosan is munkanélküli lettem. :-)
...és minden egyes nappal csak erősödik bennem az érzés, hogy jól tettem, hogy felmondtam. Ideje volt már! Tényleg nem lehetett ezt a végtelenségig csinálni. Illetve lehetett volna..... de minek? Még csak azt se mondhatom, hogy a rengeteg munka, felelősség, idegeskedés meg lett volna fizetve.
Persze nem bírok nyugton ülni itthon htb-ként. Nekem muszáj volt már pénteken elkezdeni az álláskeresést, jelentkezést. Nehogy már rá legyek szorulva bárkire is, nehogy máááá eltartsanak! :-D
Kedden hívtak egy cégtől (ez közel lenne, új 3fős iroda, májusban nyitnak) csináltak egy telefonos állásinterjut. Ez volt az első kör...elvileg tovább jutottam. Bár, nem teljesen értettem a nő idióta kérdéseit (excell? outlook?? b+, ezek el se olvassák az önéletrajzot) meglepődött amikor mondtam, hogy napi szinten használom a számítógépet (szóval láttam már olyat, aki ismer olyat, aki tud valamit kezdeni az excellel, outlook-al, internettel, webes felületekkel). Milyen lehet az átlagos pályázó, ha ezeken meglepődött????
Csütörtökön kellett volna mennem a Regionális W. gimibe megbeszélésre... jó lett volna ha besegítek egy kicsit, egyenlőre max. 2-3 hónapot Daniéknak valamiféle projekt menedzserként (jelentsen ez akármit is! ) Na, én enyhén kételkedtem magamban...de Dani meggyőzött, hogy (ez is) menni fog! Gábor szerint meg Dani nem hülye, úgyse engedne el 2-3 hónap múlva, amikor már sinen van a projekt...
Pénteken mente volna műkörmöshöz, mert hát naaaa.... :-D
Hétfőre leszerveztem 2 állásinterjút.
Szerdán meg gondoltam hasznosan töltöm a napom, kitakartok, rendet rakok...ez ment is vagy délelőtt 10-ig, amikor is fel akartam hozni a porszívót az emeletre. Természetesen a szokott helyen, az alsó lépcsőkanyarban megbotlottam. :-) De nem ám akár hogy! Ügyesen. A magam alá tekeredett lábfejemre még rá is estem porszívóstól, csak hogy jóóó legyen! Jó lett. :-D Összekaparta magam, felhoztam a porszívót aztán a hálószobában sírva fakadtam. :-) Picit asszem fájt a lábam. :-) Naaa, akkor nem takarítok, lepihengéltem kicsit, mert eléggé lelohadt a munkakedvem (meg amúgy sem nagyon tudtam ráállni a lábamra).
Röpke 2 órát pihengettem (jóóó, közben próbáltam akciózni ezt-azt, de nem nagyon sikerült).
Ágnes megjött egy körül..akkor megebédeltünk, aztán némi kupaktanács után eldöntöttük, hogy ugyan semmi bajom, de csak el kellene menni a sürgősségire... biztos kiröhögnek, hogy zúzódás és borogassam. de úgyis rég jártunk már arra meg milyen jó anya-lánya program. :-) Én ugyan mondtam, hogy inkább nézzük meg Vácon az új sütizőt/kvzót...szerintem az jobb program, mint 4 -5 órát ülni az SFO-n... :-/
Maradt az SFO. Kicsit több mint röpke 4 órácskát töltöttünk el ott, közben próbáltunk idióta telefonos társasjátékokat játszani. :-) Igaz, az első másfél órában semmi nem történt, orvost mutatóban sem láttunk. Aztán kaptam beutalót röntgenre. Enyhe túlzással felszaladtam az emeletre. :-/ Első nekifutásra megröntgenezték a bokámat 2x (miközben a lábfejemet szorítgatva igazgatták a lábam, nem volt finom) de hiába mondtam, hogy az nem lesz annyira praktikus, mert a bokám tök jól van, nem nagyon hitte el a néni. De szavam nem lehet, rendes volt a nő... még mielőtt az ajtóig értem volna, már szólt is, hogy vonszoljam vissza magam, mert a lábfejemet kell megröntgenezni (telefonon megkérdezte a dokit, a papírra persze boka volt írva 2 oldali röntgenre a lábfej helyett). Lefelé menet a lépcsőn szépen egy lábon leugráltam. Újra várakoztunk röpke órácskát. Ekkor már némileg fájdogált a lábam, akkor is ha éppen nem álltam rajta.
Naaa, mindegy.... nem is ez a lényeg. :-)
Sikerült 2 helyen eltördelni a lábfejem. Jutalmul kaptam meseszépnek nem mondható, de legalább qrva nehéz fekvőgipszet. ( a gipszelő fiú nagyon jó fej volt, végig röhögtük a gipszelést :-D Szerintem ritkán találkozik ilyen bolondokkal mint mi, bár ő sem volt 100%-as! A végén majdnem a kociig kitolt, mert nem mert Ágnesra bízni a lejtőn...mondjuk...a 45 kilójával nem is tudom, hogy tudta volna megtartani a tolószéket... :-D)
Csütörtökön lemondtam az állásinterjúkat, műkörmöst.
Most meg napok óta "tanulom", hogy nem kell mindent egyedül, csak nekem megoldani/megcsinálni. "Tanulom" a kiszolgáltatottságot, elfogadást, kérést, pihenést, rászorultságot másokra. Egyenlőre nem nagyon vagyok jó tanuló. :-) Remekül tudok egy lábon ugrálva közlekedni... mondjuk....az ugráláson kívül nem nagyon tudok mást. :-D Viszont ez baromi fárasztó. :-/ De nézzük a jó oldalát! Izmosodik a bal lábam és a fenekem. :-) Tiszta izomláz.
Szóval tök jól vagyok!
...bár nem teljesen így terveztem a következő heteket...
...de ha valaki nem ért a jelekből (szép szóból) akkor az meg is érdemli...
Állás meg csak lesz majd valami előbb-utóbb.
Úgy tűnik most a "tanulás" és a pihenés korához értem el az életben. :-)
Mondjuk... lehetne egyértelmű célzásokat tennie az univerzumnak, amiket könnyen megértek... nem kell rögtön eltörni a lábam! Hát, milyen drasztikus megoldás ez!?!?! :-)
Tudooom, hülye vagyok! De inkább ebben hiszek, mint abba, hogy a volt "kollégák" elátkoztak. :-D
Annyira nincsenek öntudatuknál, hogy ezt ki tudnák vitelezni, ehhez nagyon "kezdők" még az élet körforgásában! ;-) Nekem meg (lássuk be, bátran!) van mit tanulni ezen a területen. Mondhatnám, hogy nem értem miért így és miért most, meg miért kellett ehhez eltördelni a lábam, de nem mondom, mert persze értem én (még ha sokáig nem is akartam felfogni dolgokat). Tanulok. Fejlődök (remélem). Pihenek.
Minden jó úgy ahogy van! :-)
Amúgy meg tényleg! Csütörtökön Ágnes "ápolt", kaptam virágot, fagyit (Rékától). Teljesen gondom van viselve! :-)
Persze Gábor is "körbe ugrál", tenyerén hordoz. :-) Minden ide van készítve, napjában 2000x meg van kérdezve kérek-e valamit, szeretné-e valamit? ..és kb. ugyan ennyiszer felajánlja, hogy kivisz ide-oda-bárhova a karjaiban. :-D Na, az szééép lenne! A 2. lépésnél ejtene el, vagy verné be a fejem, lábam az ajtókeretekbe, mehetnék vissza az SFO-ra. :-D Ráadásul sérvet kapna, aztán még ápolhatnám! :-D
Ritka pillanatok egyike, amikor relatívan kényelmesen fexek, hű testőröm társaságában. Gyakorlatilag Döme max. pisilni megy el és már rohan is vissza...de még akkor próbál rávenni, hogy menjek le vele az udvarra. :-)
Azért az ágyban, kényelmesen elférni nagy kihívás! Ezek hárman legtöbbször csak hozzám érve tudnak jól aludni... és igen kevés ám az alvásigényük... 24 órából kb. 23 órát kell aludniuk ahhoz, hogy egészségesen kipihenjék magukat. :-) Nem is tudnám már elképzelni nélkülük a kényelmes fekvést, alvást. :-)
