Brooklyn

Naaa, az jutott eszembe, hogy októberben volt 10 éve, hogy Brooklyn ittend hagyott!😟
...aztán meg mégsem hagyott itt teljesen. 😍 ...igaz pár évet várni kellett, hogy újra egymásra találjunk és el kellett menni az ország másik felébe érte, + meg kellett "küzdeni"  100 másik örökbefogadó jelölttel, de ezek elenyésző apróságok ahhoz képest, hogy mi egymáséi vagyunk!
Mivel Döm már 6 éves is elmúlt így aztán bátran kijelenthetjük, hogy hozzám biza visszajött Brooklyn. Ugyan abban a formában, ugyan úgy. ...és most ne menjünk bele abba a kérdés körbe, hogy vajon mennyire bízhatott bennem, ha inkább saját klónjaként jött újra, nem valami más formában. 😂
Szóval 6 év után teljes nyugalommal kijelenthető (már ha hiszünk a reinkarnációban és miért pont ebbe ne hinnénk!?) hogy Brooklyn és Döme tulajdonképpen egy és ugyan az.
...és nem...nem vagyok ám, teljesen hülye...vagy nem jobban a szokásosnál.
A két kutyagyerek tényleg egyforma. Kívül és belül is. Ugyan az a jóindulat, nyugalom, imádat. Ugyan az a sóhaj elalvás előtt. 😀 Ugyan az az okos, értő figyelem amivel minden ténykedésemet figyeli.
..és mivel véletlenek nincsenek, így aztán kézenfekvő a magyarázat, hogy volt még dolgunk Brooklynnal, nem tudtuk elengedni egymás kezét. Hát vissza jött. Ilyen egyszerű ez!
...és milyen jó!
Tuuudooom!
Mert, westie mind a kettő, azért a hasonlóság! ...mondaná ezt amatőrül valaki, aki még nem sűrűn látott közelről kutyát, westiet meg pláne nem!
Szóval rossz hírem van! ...és még a titkot is megosztom: a kutyák nem egyformák! Nagyon nem! A westiek sem! Még csak külsőre sem, nem hogy egymás klónjai lennének!
Példának okáért: milliméter pontosan 2 westink van! (másik történet, miért lett ideiglenesen végleg így!) ...és azon kívül hogy semmi hasonlóság nincs köztük max. annyiban hasonlítanak, hogy westie-k! Ebben ki is merült a hasonlóság. Jóóó! Többé-kevésbé (Dexter inkább kevésbé) fehérek. 😂 Többé-kevésbé (Dexter inkább többé, sőt főállásban!) cukik. Na, aszem az összes hasonlóságukat le is írtam.

Már megint nem.

Már megint nem írtam semmit jó ideje... pedig annyi minden történik mindig.
..aztán majd jól elfelejtem őket, és soha senki nem fog emlékezni a "nagytörténésekre" a családi legendáriumban. :-(
Nem mintha sokat számítana amúgy.
Kéne írni Gáborka Papikájáról...
A ház eladásról, házvételről...
...meg gyanítom egy csomó minden más "világrengetően nagyon fontos" dologról, amit hála a szenilitásnak gyorsan felejtettem el.... lehet nem is fontosak igazán, csak az adott pillanatban.
Ehhhh...mindegy....