El lettem küldve...

...de nagyon !
Azt mondta a ház ura, hogy menjek már laptopolni, facebookozni. Ki lettem zavarva a konyhából! Az ÉÉÉÉÉÉÉN KOOOOONYHÁÁÁMBÓL!
...jóóóó!
Hát megkritizáltam a kalács tésztájának nyújtási technikáját, merthogy elégségesen amőbásan néz ki! ...de aszem' ez már csak a zutolsócsepp volt a pohárba! :-) Előtte azt mondta, hogy egyek már valamit, csokit mondjuk! ...és kis sárkányomnak is nevezett, miközben zavargászott elfelé.Nem is ééérteeem miért!? :-(
Úgyhooogy...most itt fexem, laptopolok.... a kalács meg a vacsora készül... vagy nem. :-) Inkább nem. :-)
Asszem teljesen jól idomított ember lesz lassan. ;-)
Bezzeg már érdeklődik vacsora ügyben...meg a kalács is kinyújtva. Mennem kell robotolni, mert mégis csak nélkülözhetetlen vagyok!
Hát így! :-)

Ajtó

Az emeleti ajtóink elég gagyik...ráadásul néhol be is vannak szakadva és csak az ajtó bevonatával együtt eltávolítható matricák vannak ide-oda ragasztgatva. Elég rútak, de egyenlőre maradnak.  Az 5 darab ajtó cseréje szép összeg lenne és jelenleg más, fontosabb dolgok vannak betervezve. Ez 100ad rangú jelenleg, kb az 5 éves tervben szerepel a lecserélésük. :-( 

...de legalább lehet kísérletezgetni kicsit és nem kell félni attól, hogy tönkremegy az ajtó. ;-) 

Némi táblafesték és pár óra eredménye: 

Az alsó rész a ház ura műve, a felsőt a leánygyermek követte el. :-) 

Nem mondom, hogy 100 %ig elégedett vagyok az eredménnyel, de első nekifutásra nem rossz. Persze, ha most állnék neki, máshogy csinálnám... 

Hurrá nyaralunk!

Már ha azt nyaralásnak lehet nevezni, hogy az eddig komoly, professzoros Döméből hülyét csinált Hugi (főállású testvér és kutyakozmetikus.Tehát ez egy szakember műve!).

Mindenki mentségére mondom, hogy Döme baromi jól érzi magát így.
...és persze nincs színesre festve igazán, kb. 2 órát volt színes egyéniség aztán vissza fehéredett!
A nyiratkozás után elmentünk a szokásos esti sétára. Döme lomha ballagás helyett úgy ment, mint egy hvcs! Komolyan. Peckesen lépegetett, ugatott, nyüzsgött (gondolom az a fél vödörnyi levágott szőr nem hiányzott neki a kánikulában Nagyon röhögtünk rajta...és nem csak mi, hanem más kutyasétáltatók illetve egymást sétáltatók is. Mosolyt csaltunk egy csomó ember arcára. Jóóóó... a mosoly az finom megfogalmazás... :-) Legalább pár embernek és Dömének örömködés volt.
...én meg vááárom, hogy vissza növekedjen a szőrzet a fején, mert booorzalmasan néz ki! Nekem a professzoros, macis kinézet jobban bejön, minta kigyúrt, hülyegyerekfrizurás hvcs! ...és nem csak Döme esetében! ;-)

Viszooont, az esti sétáink tényleg nyaralósak szoktak lenni. :-)
Találtunk egy jó kis helyet. Patakos, vízeséses. Jó ebben a hőségben. Döme élvezi a vizet. Nagyon vagányul jön, megy benne, pedig van rendesen sodrás. :-)

Aztán vannak még remek helyeink/sétáink! 

Az eperfás. (ezt leginkább én szeretem...még pár napig)

A sikátoros-erdős. (földi eperkével) 

A fagyizós.

A bolond kutyás.

...és a csak úúúúgy, városban bóklászós, ablakokon bekukucskálós.

D.

Piknik- Nyár-Pihenés: az új projekt

Az úúúgy vooolt...
....hogy hímzésből kifolyólagossággal mostanában elégé inaktív vagyok. Nagyjából szinte semmire vagyok képes segítség nélkül. Jóóóóó! Ez persze "enyhe" túlzás azért.... egy csomó dolgot tudok profi módra csinálni! Mit? Pl: aludni, pihengélni, pinterestezni, vasalni, bóklászni a kertben, olvasni, blogot és e-maileket írni, nézelődni a neten, Dömével sétálni. Na, ügye?! Mondom én! Csomó mindent tudok csinálni! Jóóóó...mondjuk egy csomó mindent meg nem. De mindegy is! Nem erről akartam eszmét futtatni!
Szóval elég béna vagyok. Estére meg még fáradt is. ...ez a vacsora szempontjából (és általában az étel készítés szempontjaiból) nézve nem túl jó kombináció. Lefordítom: nem tudok főzni. Sem.
Tegnap (vasárnap) a Zember csinált vacsorát. Isteni párizsis és/vagy sonkás vajas kenyeret sajttal, paradicsommal+ bodza szörppel. De ez még semmi!
PIKNIKEZTÜNK! :-)
A hálószobában, az ágyon, este 9-kor. :-) ...és nagyon jóságos volt! Pedig semmi extra. Ültünk törökülésben az ágyon, ettük a párizsis kenyeret, vigyorogtunk... ennyi.
Kb. ennyi kell a jósághoz. ...csak az ember hajlamos nem észrevenni a pillanatnyi  boldogságot? jóságot. Valahogy mindenki nagy dolgokra vár...aztán az apró dolgok már fel sem tűnnek.
Erről jutott eszembe:
Itt a nyár! Jön a nyaralás! Tengerpart. Napfény. Koktél. Homok. Hullámok. Pálmafák. Lehetőleg minimum Olasz vagy Horvát tengerpart legyen!
Na, ez idén nem lesz!  :-)
Lesz helyette felújítás, falazás, sitt hegyek. Ja, azok már most is vannak! :-) Így aztán itthon nyaralunk! Illetve ezt eddig is tudtam, hogy nem nyaralunk a klasszikus értelemben. ...de a pikniktől megvigyorgósodva arra jutottam, hogy majd 1-1 napot, hétvégét átmegyünk turistába. Kanapé szörfölünk a saját házunkban. Kitalálok programokat. Mindenfélét. Tollasozás, bográcsozás, sütögetés, mozizás online, társasjáték party... vagy hirtelen felindulásból bemegyünk este a nagyvárosba/fővárosba sétálni....vagy Szentendrére.... vagy bárhova.... T-Ú-R-I-S-T-Á-S-A-N... mindegy mi lesz...és majd közben úgy csinálunk mintha nem itthon lennénk. Nem takarítunk, nem aggódunk, nem idegeskedünk a felújítás miatt...csak lógatjuk a láááábainkat és nyaralunk, rácsodálkozunk az amúgy minden nap minket körülvevő világra. :-) Szerintem jó lesz. :-)
Majd jól megblogolom a fantasztikus nyaralásaink történetét. :-)
Az új nyári projekt, amit kis odafigyeléssel a hátralévő életemre is kiterjesztenék:

élményeket gyűjtögetni és észrevenni a pillanatok örömét... mellesleg nyaralni/ pihenni

Nem baj, hogy nem lesz 2 hét külföldi nyaralás (mondjuk belföldi sem!). Az apró dolgok is jobbak lesznek a semminél.

Remélem. 

D.